A sávok
eredete a ködös múltba vész. Valójában nem is annyira Árpád- mint inkább Árpádháziak a szegény sávok, de öregecskednek, talán már maguk sem emlékszenek pontosan, 800 vagy 1000 évesek. Mondhatni, majdnem egyidősek a magyar állammal, és ők azóta is hűen szolgálják és jelképezik ezt az államot, magukban vagy egyebekkel kiegészítve. Ma is. A miniszterelnök esküjén jelen voltak, a hadsereg és szolgálatok pedig még fokozottabban használják. Ja, és ugye a fél címer is árpádsáv.
Na, ezek azok a sávok, amelyek rossz kézbe kerültek. Mivel már régóta a magyarság egyik jelképei, ezért a magyarság iránti ügybuzgalom lángja által túlzottan bevilágított takaréklángelmék, úgyis mint ilyen-olyan fasisz- és hungaristákolmányok előszeretettel használták őket. Igaz, többnyire nem a tiszta verzióban, hanem a „pólyásban”, azaz ahol a kezdő és a befejező is piros, azaz páratlan számú sávunk van (olyasformán, ahogy ma Esztergom zászlaja fest J). De ennyi sántikálás a szélsőségek elleni küzdelembe belefér.
Csillagok, csillagok,
még mindig szépen ragyogtok. Vörösben, ha kell, ami immáron nemzetközi bíróság által kimondottan sem félelemkeltő. Azaz, nem jelképez sem terrort, sem diktatúrát, de még boldogult nagyapám államosított teherautóit sem. A Vörös Csillag, született Krasznaja Zvjezda, bizony a munkásosztály heroikus harcát jelképezi akárki ellen, egy eszme jelképe, véletlenül sem azé a diktatúrahalmazé, aki visszaélt vele. A csillag bő százéves történelme a kezdetektől fogva összefonódott „sajnálatos eseményekkel”, pártucat jelentéktelen millió halálával, de ettől még nem válhat valami a vörösterror jelképévé. Bezzeg a sávok, melyeket legalább 800 éves történelmükben már évtizedek óta (részben) a szélsőjobb (is) használ, na hát ezek echte fasiszta jelképek, aki ezt nem érti, annak meg demokratikus deficit van az agya helyén.
Sávtalanító hadművelet (Operation pH 5,5)
Mivel mi nem a demokratikus deficitünkkel gondolkodunk, ezért haladéktalanul indítványozzuk a sávoknak a címerből való eltüntetését. De, ha jobban megnézzük, ezzel még messze nem tettünk eleget minden állampolgári, de legalábbis demokratikus kötelezettségünknek. Mert mi díszlik a címer tetején? Korona? Hámivanitten? Királyság? Megy a szemétbe. Aztán ottan van a csúnya kettőskereszt. Egyértelmű, klerikális jelkép, ráadásul kinyírták Jézust, tehát gyilkosok, tehát félelmet keltő klerikális jelkép. Még ráadásabbul ugye szekularizáció, vagymi. Legráadásabbul ez egyébként is bizánci kereszt, mi meg állítólag rómaiak vagyunk. Szóval byzantini ite domum, a keresztnek is mennie kell. A talpánál lévő koronát is vigye magával. Aztán van ugye a hármashalom, aminek semmi jelentése sem volt eredetileg, de belemagyarázták a tátrafátramátrát. Ez így viszont irredenta, mennie kell, illetve az egyik halom maradhat, mert a Mátra az még itt van. A vörös háttérszín a jobboldalon nem divat, delete.
Marad tehát egy zöld egyeshalom címernek. Ez viszont örvendetes módon hat a zászlóra is. (A zászló rendesen a főszinekkel „kezdődik”, és a háttér vagy talapzat színével zárul. Így jön ki a piros-fehér (eredetileg vörös-ezüst, de mindegy) a zöld felett.) Egy darab zöld rongy az új, félelemmentes magyar zászló… De ez meg olyan, mint… nem, ez nem lehet igaz. Líbia. Arabok. Terror. Diktatúra. A zöldnek azonnal mennie kell. Nem marad más, mint címernek egy fehér folt (ez amúgy is remek jelkép a
