Reformálni sok mindent kellene. Kezdeni rögtön két dologgal, melyek nem is függetlenek egymástól. Az egyik, minden állam alapja, a pénz. A nagy közös bödönt kisebbre kellene venni, az alján tátongó lyukakat befoltozni, a benne jogtalanul turkáló kezekre pedig favonalzóval rácsapkodni. A másik originális feladatunk pedig az állam újragondolása lenne, feladatok és közigazgatási berendezkedés területén. Csak ezek után, azaz a stabil alapok lerakása után jöhetnek a kis apróságok, mint nyugdíj, egészségügy, oktatás, ilyesmi. (És menet közben azért a rendőrök egyenruháját is le kéne cserélni, mert ami mostanában van nekik, az botrány.)
Az juhokrúl
Élt egyszer egy Bölcs Vezér a hazában. Pontosabban nem itt, hanem az éppen soros gyarmattartónál, de egyszersmind a hölgy itt is uralkodott. Ő mondta, állítólag, hogy etetni kell a juhokat, ha nyírni akarjuk. A mai magyar elit a történelem-órákon valószínűleg már azt tervezgette, miként lehet a közbeszerzési eljárások kiírójaként pofátlan mértékben pénzt keresni, ezért az idézet nem elég pontosan ragadt meg a kis buksi fejekben. Csak valahogy úgy, hogy ha etetni akarjuk a juhokat, akkor nyírni kell őket, biza.
A nagy kérdésünk tehát a költségvetés kapcsán ez: azért nyírunk, hogy etethessünk, vagy azért etetünk, hogy nyírhassunk. Ma kétségtelenül az első, és mellékesen eláruljuk, hogy igen csak ostoba és kontraproduktív verziót alkalmazzuk. Európában az utolsók egyikeként. A magyar költségvetés ma elsősorban arra szolgál, hogy segítségével egy választási győzelmet meg lehessen vásárolni, illetve a két győzelem közti időszakban a hatalom birtokosai kellő mértékben tulajdoníthassanak el a nagy közösből. Néha-néha pedig hasznos dolgokra is jut pénz.
Evidens módon egy nem banánköztársasági (aka: európai, khm) verzió ezzel szemben úgy működik, hogy az állam számos feladatának ellátására jövedelmeket von el, és abból elsősorban feladatait finanszírozza, a herdálás-lopkodás pedig a fennmaradó idő- és pénzkeretet tölti ki.
A nagyközös
A magyar költségvetés világviszonylatban is a legnagyobb étvágyúak közé tartozik. Mérete nagyobb mint az EU országainak többségéé, sorstársaink törpesége pedig össze sem hasonlíthatók velünk. Az EU országainak kormányzati bevételei nagyjából a GDP 45%-át teszik ki, nálunk ez ugyanennyi. Ez még nem is lenne kirívó. Van ugye a kiadási oldal is, sajnos, ez EU-szinten kb. 46%-a a GDP-nek. Nálunk ez 50%. Csak a svéd-dán páros, és Franciaország előz le minket. Azaz még skandináv országokat is sikerül megelőzni, a közmondásosan gyenge jóléti rendszert üzemeltető német- vagy osztrák államról nem is beszélve. Hasonló fejlettségű társaink pedig 35% (Szlovákia) és 42% (Cseh-, Lengyelo.) szórnak. Ebből látszik, hogy Magyarország egyértelműen sokat költ, brutálisan sokat. Azt pedig könnyen ki lehet találni, hogy az átlagos bevétel és a brutálisan sok kiadás közti lyukat mi foltozza be. Így van, az EU legnagyobb költségvetési hiánya. (Az előbbi adatok mind 2007-es Eurostat adatok, 2008-ra, legalább is a hiány terén már nem leszünk tökutolsók. Ha egyáltalán ez eredmény.)
Az előbbiekből is látszik, hogy az állami elosztást alapból a GDP 4%-ával kellene csökkenteni ahhoz, hogy stabil (de még mindig nem hatékony!) költségvetésünk legyen. Ez bő 1000 milliárd forint kiadás-csökkentést jelent. Ekkor még nem csökkenthetünk adót, nem mérsékelhetjük a folyamatos eladósodást, pusztán egy pazarló rendszert fenntarthatóvá tettünk. Azaz a kiadás-csökkentésnek ez az ezres az alsó határa.
Út a pokolba
Persze azt is lehet, hogy megnöveljük az állami bevételeinket, de látható, hogy már így sem alacsony a bevételek szintje, ráadásul ezt csak adóemelés útján tehetnénk (illetve még több hitelt is vehetnénk fel, de már így is alig bírjuk a havi törlesztő-részletet…). Sajnos adócentralizációban (az összes adóbevételnek az összes végső jövedelemhez viszonyított arányában) már így is erősek vagyunk, az Uniós átlag környékén és jócskán a környező országok (úgy is mint közvetlen versenytársak) felett, azaz adót éppen csökkenteni kéne, nem növelni. Különösen akkor, ha azt is számításba vesszük, hogy nálunk az adójövedelmek csak egy részét képezik annak, amit be is kellene fizetni. Mert rengeteg adót nem fizetünk be, a multik a kedvezményeik okán, a kisebbek a feketemunka és –bevételek rendszerén keresztül, a melósnak zsebbe fizetünk, a szerelőnek meg számla és áfa nélkül. Ha minden adót korrektül befizetnénk, valószínűleg a világ egyik, ha nem „a” legmagasabb adószintű országa lennénk.
Jól látható, hogy a költségvetés bevételi oldalon is túlfeszített a magas adók miatt, illetve a komoly hitelfelvétel okán. Mindkét „bevételi” fajtán csökkenteni kellene. Ez pedig – bármily sajnálatos is – csak a kiadások drasztikus csökkentésén keresztül fog működni.
Ez azonban már egy másik történet…
1. rész: Hogy tartsuk a jó irányt...
<2.rész: Anamnesis>
