Ott tartottunk ugye, hogy kerekítettünk egy kedves kis kiadáscsökkentést, közelebbről nem határoztuk meg, de olyan 1500-2000 milliárd erejéig. Ez a GDP 6-8%-a. Most költünk ugye majd 50-et, a csökkentés után 42-44-et. Ez még mindig nem kevés, de már nem is sok, pláne nem fenntarthatatlan, mint a mai verzió. Bevételeink jelenleg 45% körül vannak. Mit is látunk hirtelen? Azt, hogy bevételeink 1-3%-kponttal meghaladják kiadásainkat.
Az előző részben beláttuk, hogy a költségvetésünk szíját jónéhány likkal össze kellene húzni. A kérdés persze mindig az, melyek ezek a likak, hol érdemes spórolni. E téma annyira sikamlós, hogy még a kiadások csökkentését általában szorgalmazó nagyágyúk is visszariadtak attól, hogy megmondják, pontosan hol is kéne nekilátni. Egyetlen csapat mondott pontosabbat e téren, ők az Oriens. Persze a kormány őket is lesöpörte érdemi válasz nélkül, mint bárki mást.
Reformálni sok mindent kellene. Kezdeni rögtön két dologgal, melyek nem is függetlenek egymástól. Az egyik, minden állam alapja, a pénz. A nagy közös bödönt kisebbre kellene venni, az alján tátongó lyukakat befoltozni, a benne jogtalanul turkáló kezekre pedig favonalzóval rácsapkodni. A másik originális feladatunk pedig az állam újragondolása lenne, feladatok és közigazgatási berendezkedés területén. Csak ezek után, azaz a stabil alapok lerakása után jöhetnek a kis apróságok, mint nyugdíj, egészségügy, oktatás, ilyesmi. (És menet közben azért a rendőrök egyenruháját is le kéne cserélni, mert ami mostanában van nekik, az botrány.)
Mostanában (és általában az aktuális törés-zúzáskor) nagy divatja van a kétszínű zászlóknak. A szélsőjobb ezzel hergeli a balt, az utóbbiak aztán hosszú napokig nyávognak ezen a sajtójukban (miközben a szélső és mérsékelt jobb röhög rajtuk). Mert állítólag ez egy nagyon csúnya dolog, mármint a sávok. Ezzel az egésszel, a magyar belpolitika haladó hagyományai szerint, megint olyan műbalhét sikerül generálni, ami a probléma lényegi részét a lehető legnagyobb ívben kerüli el, de legalább lehet megint valamin egy jót marakodni, teljesen értelmetlenül. Ők és mi. Gonoszok vs. jók. Ismerős? A Majomember, aki Isten félkegyelméből a világ legerősebb haderejének főnöke, szintén hasonló szofisztikált megközelítést alkalmaz. Engedtessék meg, hogy mi a magunk gondolkodóbb módján közelítsük a témát.
itt él velünk, illetve mi őbenne. Lassan húsz éve, hogy átfestegettük a cégért a bódén, de valljuk meg, átépítésre, vagy renoválásra, de még egy tisztasági festésre is alig-alig futotta az erőnkből. A rendszerváltás minden bizonnyal számos változást hozott a jogrendben, meg járunk szavazni, meg több a vállalkozó és a telefonvonal, de valljuk meg, az eufória sokak számára korán átment csalódottságba, és ez a rossz hangulat túl régóta tart. Nem véletlenül.
A nagy győzelem időszaka amúgy is egy viszonylag hosszú és stabil konjunktúra időszakára esik, aminek gazdaságfilozófiai alapjait egy színész rakta le. Na jó, nyilván nem Reagan fejéből pattant ki Pallasz Athéné módjára a dolog, de épp ő volt az elnöknek látszó, súlyos, tompa tárgy az ország élén. A liberalizációs-versenypárti program pedig elkezdett pörögni. Olyannyira, hogy a pénzügyi folyamatok egyre inkább elszakadtak a reálgazdasági folyamatoktól (árutermelés, ilyesmi) és egyre szebb spekulációs formák jöttek létre, amelyeket a szerencsejátékoktól sokszor csak az elnevezés különböztetett meg.
Érdekes időket élünk. Szuperhatalmak jönnek-mennek mostanában. Nem is annyira rég a SZU balra el, mostanában meg az USA dolgozik keményen azon, hogy a szuperhatalmi ligában élvezett magányból leküzdje magát a nagyhatalmak ligájába.
A hétvégén léptünk egyet. Mi, Magyarország. Egy kicsit. Talán még akkorát sem, hogy a szakadék szélén állva legalább a szakadékba belezuhanjunk. Inkább csak akkorkát, hogy ha kérdik, léptünk-e, kidülleszthessük a mellünket, majd egy másodperces hatásszünet után magabiztos igennel feleljünk. Alibi? Bénaság?
Nagy nap ez a mai (igen, olyan "kis lépés az emberiségnek, de egy jó nagy nekem"-féle, bár, ki tudja) elvileg elkezdeném kipakolni a cyber-éterbe, mi is az, ami foglalkoztat. Téma elég sok lesz, apró-cseprő dolgok, meg világrengetők.
Megjelenés random-szerűen lesz, pénz-fegyver-paripa függvényében, ha vannak aktuális fontosdolgok, akkor reagálunk, néha-néha nemaktuális fontosdolgokról értekezünk, majd meglátjuk, az ORTT mit hagy jóvá a műsorstruktúrából. Egyébként pedig szünetjel lesz adásban.
Most a legfontosabb dolog, hogy megtaláljuk a megfelelő székházat studiókkal, aztán indulhat is az adás.
