HTML

Radio Free Aberrania

őrült gondolatok mindenről, ami engem érdekel, és írok is róla: társadalom, gazdaság, politika, talán még kiszel tünde szemöldöke is belekerül a levesbe.

Karta magyar!

2008.10.06. 15:00 Radio Free Aberrania

A hétvégén léptünk egyet. Mi, Magyarország. Egy kicsit. Talán még akkorát sem, hogy a szakadék szélén állva legalább a szakadékba belezuhanjunk. Inkább csak akkorkát, hogy ha kérdik, léptünk-e, kidülleszthessük a mellünket, majd egy másodperces hatásszünet után magabiztos igennel feleljünk. Alibi? Bénaság?

Négy, vagy talán ötezren voltak (tudom, délelőtt még esett az eső), bár ebből levonandó egy tucatnyi állami őr, akik a Legnépszerűbb Ferencre vigyáztak. Ezzel el is jutottunk az egyik, igaz, a kisebbik problémához. Volt ugye egy chartánk a minap, olyan jó kis politikai összeröffenés, ahol a régi haverok egy része újra nyitogatta a kissé rozsdás ernyőket. A kutya se volt rájuk kíváncsi. Erre jöttek a civilek, és akartak egy "pártpolitika feletti eseményt, közös magyar ügyet". Itt annyi hibádzott, hogy némely civil egyik előző életében bizony már elég egyértelműen kötődött némely párthoz. Konkrétan nem hinném, hogy a maximálisan pártpolitikafüggetlen Bródy János láttán bármely rasszista avagy homofób polgártárs letenné a lantot, de legalább a molotov-koktélt, kockakövet, esetleg a tojásait.Vagy, ha már politikai celebek, meg összefogás, legalább mutatóba egy-egy jobbos ikon?

De még ekkor is tízezer felett lehetett a potenciális felvonulók száma. Ám ekkor jött a katasztrófa a Legnépszerűbb Ferenc képében, aki egy laza mozdulattal nyúlta le a bulit, melynek a színe egyre pirosabb lett. Ez volt az a pont, ahol a szervezők dönthettek a totális jelentéktelenség vagy a tökös kiállás közt. A témát tovább felesleges ragozni (már csak azért is, mert pl. a Reakción részletesen taglalják, hozzájuk miért nem szólt az esemény), látjuk a döntést. (Igen, tudom, esett.)

A nagyobbik, avagy az alapprobléma

azonban túlmutat a civeleken vagy Gyurcsányon. Ez az ország mentális állapota lenne. Az ország lakóinak egy (esetenként más és más) része elemi szolidaritást sem mutat a lakótársakkal. Kormány a rábízottakkal, és fordítva. Autós a zebrán unokát átvezető nagyival. A négysávoson keresztül rohanó nagyi az autóssal. A villamos ülő utasa az állóval. Egyik politikai barom a másikkal.

Nincs kormányzati vagy állampolgári felelősség, nem tiszteljük a kresz-t, az időset és beteget, a másként gondolkodót. Pedig itt aztán baromira ugyanolyan a másik, mint én, pusztán az önzés szabadul el. Ha a magamfajtát sem tolerálom, miért "kellene" a "másfajtát"? Lehet, hogy nem is tudjuk, mi az, hogy szolidaritás vagy tolerancia? Hibásan kódolt a politikus, az állampolgár, az autós, a gyalogos, az utas, a politikus. Mi mindannyian, beleértve az előbbi szerepeket felvevő cigányokat, melegeket, egyebeket. Tüntessünk holnap magunk ellen?

Vagy ne is tüntessünk

egyáltalán? Mert a hatékony módszer nem a masírozás. Ha a melegek kétes kinézetű egyedei végigmasíroznak az Andrássyn, az a homofóbok szemében provokáció. Mi sem szeretjük, ha ugyanott az ilyen-olyan gárdák mászkálnak fel-alá. Ha az egyik cigány lemossa a gyalázatot az árpádsávosról, akkor mérget vehetünk rá, hogy máshol az árpádsávosok gyalázatosan be fognak mosni egy-két cigánynak. A kölcsönös provokációkat abba kéne hagyni, a kölcsönös sérelmek dagadó körét pedig megszakítani.

Talán tíz éve is, hogy a majnai Frankfurtban sétálgatván egy nagyon központi téren egy majális-szerű képződménybe botlottam. Volt ott vurstli, virsli, játékok, minden. A rendőrautó motorházán szivárványos zászló, mellettük meleg rendőrök magyaráztak az érdeklődőknek. Teccikérteni. Nem rohamrendőr vigyázta a bulit, hanem résztvevőként voltak ott. Mert mit ád az isten (jó, jó, halott), ott biza van ilyen is. A meleg társadalom pedig - nem csak a félig meztelen, tetovált-szegecselt, hanem a teljesen átlagosan kinéző is - megmutatja, hogy tökéletesen olyan, mint a "többség". Eszik, iszik, szórakozik, vagy éppen részegen hülyét csinál magából nagy nyilvánosság előtt.

Nem sunnyognak viszont kordonok közt. Odamennek, és vállalják magukat rendőri túlbiztosítás nélkül is, nem kell miattuk lezárni a fél várost sem. Kedves cigányok, melegek, egyebek! Kordonközi sunnyogás helyett jövőre Deák tér? Egésznapos buli? Én ott lennék. Mert érdekeltek, és tuti, hogy találunk valamit, amiben én is kisebbség vagyok. És jó lenne, ha a hivatalok is résztvevőként jönnének. Talán akad a rendőrök közt cigány, meleg, vagy egyéb, nem?

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország tolerancia társadalom kisebbségek

A bejegyzés trackback címe:

https://radiofa.blog.hu/api/trackback/id/tr30699546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása